(Nagy)Labdáskönyv

A felfújható, nagy teherbírású, kellemes tapintású, különféle méretekben kapható, színes gimnasztikai labdát több évtizede használják és ismerik már. A Bobath házaspár – Carel Bobath neurológus és Bertha Bobath gyógytornász (kettejük közös életműve a fiziotherapeuta empirikus és az ideggyógyász elméleti munkájának egymásra hatásából kialakult Bobath-módszer) – eredményesen használta az idegrendszeri károsodással született gyermekek fejlesztésében és gondozásában is terápiás segédeszközként a felfújható óriáslabdát. A labdán való mozgás, hintázás, ringatás felejthetetlen élménye ugyanis szinte az anyaméh biztonságos közegét idézi fel, s eközben az izmok összjátéka, a mozgás koordinációja fokozatosan alakul ki. Valójában egy olyan eszközzel végeznek örömteli tevékenységet a gyerekek, amely játékosan segíti az egyensúlyérzékük fejlesztését, megszilárdítását. A labda nagy felületének minden apró elmozdulása megváltoztatja az egyensúlyi helyzetet, a test és a fej helyzetét a térben, és ehhez automatikusan alkalmazkodnia kell a gyermeknek. A labda alkalmazása számos helyzetreflexet és támaszreakciót hív elő. Azoknál a gyermekeknél, akik sztereotip mozgásismétlésekkel próbálnak saját magukon segíteni, a labda szintén elsőrangú eszközként szerepel. Mindenféle labda, így ez is, gömbölyűségével, puhaságával, folyton változó, mozgó mivoltával eredendően közel áll a gyermekekhez. Számtalan lehetőséget kínál mozgásvágyuk kielégítésére és a játékra. Nemcsak a vesztibuláris rendszer fejlődik a mozgás során, hanem a vizuális érzékelés is csiszolódik a labdával való „munka” közben. A labda, mint terápiás eszköz, jelentős szerepet tölt be a ritmusérzék, a tér- és helyzetérzékelés, a figyelem, a finommotorika, a téri tájékozódó képesség fejlesztésben, a látómező stabilizálásában stb., kiemelkedő a jelentősége a pszichomotoros fejlesztésben minden kisgyermeknél.